Az életben teremtett értelem

Akkor születik, amikor kapcsolatba lépünk azzal, ami ott lakozik bennünk és ami összeköt a világgal.

Nekem ezt jelenti a SPORT.

A családomban nem volt jellemző, hogy ilyen sport őrült legyen valaki, a Szüleim mégis egyértelműnek gondolták, hogy egészen pici 4 éves korom óta mozgás legyen az életemben. Már akkor is túl sok energiám volt! Sose felejtem el, akrobatikus rock’n’roll-ra jártam táncolni és mindenki tudott spárgában hason feküdni, csak én nem. Valószínűleg ezért nem lettem táncos. 😀

Aztán az általános iskola első osztályban kedvenc osztályfőnököm és testnevelő tanárom, Zoli bácsi megmutatta nekem a kézilabdát. Na a kézilabda az volt (és még most is) az a sport, ami mindent vitt. Nagyon szerettem (szeretem) az atlétikát, labdajátékokat és kidobósokat is, de kézilabda mindent vitt. Egyszer le is akartak igazolni focizni Győrben, de Zoli bácsi nem engedett, azt mondta belőlem kézilabdás lesz. És milyen jól érezte! Általános iskolában és gimnáziumban évekig szereztük az érmeket az atlétika versenyeken, öregbítettük iskoláink hírnevét kosárlabdában és persze minden nap sportoltunk. Szeretettel gondolok vissza ezekre az időszakokra, Mónika nénire és Mauszra is, akik mindig hittek bennünk és sokat tanítottak minket. Közben a kézilabda végig kísérte utamat, Győrből Százhalombattán keresztül Budapestre, onnan Gentbe és vissza Budapestre, majd Hévízre. Száz százalékot tettem bele mindig, nagy álmaim voltak, majd rájöttem, hogy elrontottam. Zöldfülű voltam és nem tudtam mi hiányzik, késő volt már mikor rájöttem mit kellett volna tennem, hogy igazán az élvonalba kerüljek, hogy az olimpiai ötkarika felkerüljön a kezemre. Csalódott voltam, aztán az évek során arra is rájöttem, hogy ez így van rendjén és nekem más a küldetésem. Abban biztos vagyok, hogy nem sok híres kézilabdázó van, aki annyira elhivatott és odaadó a kézilabda és a csapatjáték terén, mint én. Volt egy álmom, amit újra fogalmaztam. Sokkal többet jelent számomra, hogy a gyerekek miattam is kitartanak a választott sportáguk mellett, hogy nem csak a kézilabdát, de a mozgást és a sportot is meg tudom velük szerettetni (nem pedig elvenni a kedvüket, ahogy néhány nagyképű játékos teszi sajnos).

A kézilabda során voltak sérüléseim nekem is, nem is kevés, bár a nagy része elkerülhető lett volna, ha a prevencióra nagyobb hangsúlyt fektetünk. Ma már tudom mit jelent műtét után újratanulni járni, 8 kg izomvesztést visszaépíteni, az állóképességet visszaszerezni és újra formába lendülni. Tudom milyen érzés, amikor ki kell hagyni fontos mérkőzéseket, edzéseket, amikor ösztöndíj programot kell visszamondanod, feladni álmaidat. Négy térdműtét után sokan kérdezik tőlem, hogy „És a kézilabdát még fogod folytatni?” . Büszkén és értetlenül válaszolom, hogy „Persze”. Miért ne folytatnám? Sokkal többet ad ez a sport nekem, mint az ember gondolná. A sérülések által a kézilabda mellé megérkezett az életembe a pre-, és rehabilitáció. Ha ezeket a sérüléseket nem csinálom végig, valószínűleg nem ide vezet az életem. Nem csak fizikailag, de lelkileg is át tudom érezni, azt amit egy sérült játékos érez, amikor hozzám érkezik. A példa pedig itt van elöttetek. Nem csak, hogy a mai napig sportolok három komoly műtét után, de ebből élek, ez az életem és a mindennapjaim. Hogyan lehetséges ez? Persze genetika. Sokkal inkább kitartás, akarat, elszántság és szakmai háttér tudás. Az első térd rehabilitációmkor voltam első éves a TF-en, ekkor már az anatómia szigorlatom megvolt és a gyógytornászomtól is sokat tanultam. A másodiknál már sok szakmai tudást tettem hozzá én magam is, plusz rehabilitációs edzésekkel, hogy top formába mehessek vissza kézilabdázni Belgiumba. A harmadik műtét alatt cserben hagyva éreztem magam, a pandémia alatt nem járhattam csoportos gyógytornára, így magamnak kellett a nagy részét végig vezetni, egy-egy egyéni alkalom és manuálterápia kivételével. Hatalmas szerencsém volt, hogy már értettem hozzá és akkor már a szakmában voltam. 😀 Ma pedig itt vagyok, kézilabdázgatok, futok, edzek és jól vagyok! Sőt mi több mások segítésével a sportból és rehabilitációból élek!

Nekem ezt jelenti a sport az életemben. Megtanított küzdeni, padlóról újra felállni és utat mutatni a jövőbe, hogy merre. A segítés és megelőzés (betegség, sérülés) a gyerekek, felnőttek és a sportmozgás által teljesedik ki a legjobban bennem. Ez köt össze a világgal. A hétköznapokat jobbá tudjuk tenni, van ami csak rajtunk múlik. Benned is ott van, ami előrevisz, ami összeköt a világgal.

Találd meg mi az, amit szeretsz és amiben jó vagy!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük